Üdvözlök  Mindenkit!

Ebben a blogban fiam -Alex- (aki 13 évesen lett műtve) történetét szeretném papírra vetni a kezdeti lúdtalptól a calcaneo-stop műtétig, valamint az azt követő lábadozás majd felépülés eseményeit.

Kezdeném talán a bölcsődét követő óvodás kortól, amikor először felmerült egy enyhe lúdtalp kérdése. Sajnos a bölcsis időszakot olyan cipőcskékben járta ill. szaladgálta végig, melyek a bokát egyáltalán nem tartották, ill. a haránt boltozatnak messzemenőkig nem megfelelő tartást biztosítottak. Sajnos a lábbelik megválasztása sokszor pénztárca függő kérdés is lehet, főleg ha addig nem merül fel semminemű probléma a gyermek lábával.

Mindenkinek felhívnám a figyelmét hogy semmiképpen ne adjon gyermekére 1-3 éves korban puha falú cipőt ill. szandálkát mert az egészséges lábfejeket teljesen rossz irányba indíthatják el a növekedés alatt.

Visszatérve gyermekem történetére, mire óvodába került már lúdtalpat állapítottak meg nála (már akkor is volt az óvodákban számítógépes lúdtalp vizsgálat aki kért ilyet - természetesen térítés ellenében-).

Javaslatot is kaptunk ennek kezelésére: gyógycipőcske formájában. Ennek a cipőnek sokféle változatát árusítják, kényelmes, szép cipőcskék, és kifelé döntik a lábfejet a harántboltozat megfelelőbb kialakításának érdekében. Ezt hordta kinti cipőnek ill. benti cipőnek is, hogy szinte mindig rajta legyen a cipő, hiszen akkor használ a legjobban, akkor fejti ki leginkább a kívánt hatást (még otthoni cipője is volt.) Ebben az időben nem romlott tovább a lába, de sajnos különösebb javulást sem tapasztaltunk. Természetesen minden gyógymód egyén és lábfüggő is. Megjegyezném itt, hogy a cipő használata nélkül sokkal rosszabb is lehetett volna! Azonban ezek a lábbelik méretezés tekintetében a 32-es méretnél megállnak, nincs tovább...ekkor kérdezheti a szülő: "hogyan tovább?"

Következett a lúdtalp betétek végeláthatatlan sora, a simától a szendvics-szerkezetűn keresztül a sajka betétig, ill. a boltban méretre vásárolttól az egyedileg, a fiam lábára gyártott variációig. És természetesen a "lúdtalptorna".

Még gyógytornászhoz is jártunk de sajnos semmit sem javult a helyzet, inkább szép lassan tovább romlott. A bokája egyre jobban bedőlt, és sajnos 13 éves korára a térdei is elkezdtek egymáshoz közelíteni, ami mind esztétikai mind egészségügyi szempontból egyre kellemetlenebbé vált.

Egy teljesen egészséges, kamaszodó fiúról beszélünk, aki ad a külsejére, edzi magát, sportol, de egyre kellemetlenebbül érzi magát a bőrében a testtartása miatt.  És akkor még nem is beszéltünk a cipőkről melyek szinte meredek szögű talpkopással végzik igen hamar...

Íme egyik cipője:

És a lába 13 évesen:  

 Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek.

És mindezek után kaptunk egy ajánlást nem máshoz mint Dr. Marschalkó Péterhez, a Heim Pál gyermekkórház osztályvezető főorvosához. A doktor úr ránézett a fiam lábára, és egyértelműen közölte:

Két megoldás lehetséges, az egyik hogy nem teszünk semmit, ami viszont későbbi térd, vagy akár gerinc fájdalmakhoz vezethet. Másik megoldás: műtét, melynek neve Calcaneo-stop.

Calcaneo-stop műtét: Hét és tizenkét éves kor között ideális ez a műtéti módszer alkalmazása, ami a sarok döntését jelenti. Ilyenkor a boka helyzetét változtatják, a külső boka felől egy csavar kerül beültetésre azért, hogy egészségesen növekedhessen a sarok. Ez a csavar általában két évig marad bent, majd eltávolításra kerül.

Hát azért ez kicsit ijesztően hangzott a gyermek számára, hiszen ez egy altatás alatt végzendő műtéti eljárás, viszont igen jelentős javulás várható, megszűnik a boka erősen bedőlt helyzete!

Gyermekem ennyit mondott végül: Sajnálja hogy ennyi időt vesztegettünk a talp betétekkel, és  a bedőlt bokáival, mindenképpen szeretné a műtétet elvégeztetni, így hát belevágtunk. Megbeszéltünk a doktor úrral egy augusztus eleji időpontot, mely elegendő időt enged a gyógyulásnak az iskola megkezdéséig. Hivatalosan, a gyakorlat alapján kb. 2 hét a lábadozási idő, persze azt követően is igen érzékeny a láb, fokozatos terhelésnek lehet csak kitenni. Tehát mint mondottam belevágtunk, a műtétet augusztus másodikára írták ki.

A műtét előkészülete

A műtétet megelőző napon be kellett mennünk a kórházba a kórházi felvételt elintézni, ami első látásra kissé bonyolult rendszernek tűnik, de megvan természetesen mindennek az oka és a rendje, szépen sorban mindent elintéztünk:

Felvételi ablak, onnan át a felvételi irodába, ezt követően a főépület első emeletén lévő ortopédiai szakrendelésre, majd átmenni szintén azon a szinten lévő aneszteziológiai konzultációra az altatás miatt. Mikor ez is megtörtént, visszamentünk a felvételi irodába, ahonnan át az ortopédiai fekvőbeteg osztályra a C épületbe. Itt megkapta a fiam a karszalagját, kitöltöttünk egy jó hosszú kérdéssort a gyermeket illetően, amelyben többek között olyan is szerepelt hogy mi a beceneve, mit szeret játszani, stb....szerencsére a gyermekek lelkével is törődnek nem csak a testük gyógyításával...nagyon köszönjük utólag is!

Ezt követően még átmentünk a röntgenre hogy még egy felvétel készülhessen a lábairól. És ezzel végeztünk aznapra, hazamentünk.

A műtét napja

Másnap 7 órára kellett bemennünk, mivel első volt a műtétek sorában. Beérkezvén a kórházba a műtét előtt le kellett tusolni, körmök tisztaságát bemutatni:).

Közvetlenül a műtét előtt volt egy "betegbemutató", ahol az orvosok, ápolók és nővérek megtekintették a műtendő lábakat, a doktor úr elmondta mi fog történni.

Utána már peregni kezdtek az események, jött a "bátor tabletta", melytől bódultsági állapot következett, majd az ápoló kedvesen elbeszélgetve, áttette a fiamat az ágyra, mellyel betolták a műtőbe egy utolsó bátorító puszi után...

A műtőben még tovább beszélgettek vele kedvesen pl. a magyar-portugál focimeccsről, stb, nagyon kedvesek voltak, köszönjük szépen utólag is! Az altató beadása után már teljes képszakadás volt természetesen, a műtét mindösszesen 25 percig tartott! Hiszen rutinműtétnek számít, nem kell félni tőle!! Ezt követően pár perc múlva kitolták a fiamat amikor még aludt természetesen, majd az ágyára rakták. Éva nővér szinte percenként mellette volt, nagyon kedvesen, lelkiismeretesen felügyelte a felébredését...

Kb. 10 órakor fel is ébredt, természetesen erős lábfájással, de azonnal meg is kapta a fájdalom csillapítót, így már semmi gond nem volt.

Műtét utáni lábikók:

Tehát kedden 9 órakor volt a műtét, 9,25-kor ért véget, 9,30-kor már az ágyikójában volt és vártuk hogy felébredjen. Kedden még nem ehetett csak ropit, ill. hideg teát ihatott csak nehogy a beadott altató rossz hatással legyen rá...Természetesen fájt a lába a műtét után, picit átvérzett a kötés, de szerencsére semmi komoly probléma nem merült fel.

Én aznap délután hazajöttem a kórházból a 4 hónapos picinkhez, váltottuk egymást a férjemmel, ő maradt vele éjszakára. Még egyszer köszönetet mondanék Éva nővérnek aki ha minden rohangálós dolgát elvégezte, szabad perceiben beült a gyerekekhez a szobába és beszélgetett velük olyan témákról melyek a gyerekeket érdekelték...nagyon kedves volt!

Este még kapott fájdalom csillapítót majd eltelt az éjszaka is a kórházban.

A műtét másnapja

Másnap azaz szerdán 10 óra magasságában jött egy gyógytornász aki először megtornáztatta a lábikókat még fekvő pozícióban, majd egy mankót felajánlva próbálta rábírni a lábra állásra.

Azt itt meg kell jegyeznem, hogy a műtétet megelőzően a fiam többször is határozottan elmondta, hogy ő másnap biztosan járni fog, 1-2 hét múlva pedig futni (nagyon szeret focizni....). Mi bólogattunk, de arra gondoltunk...bárcsak így lenne.....

Szóval a mankó a kezében, és láss csodát ráállt a lábára óvatosan, de tudott járni (MÁSNAP!) Ezt követően letéve a mankókat saját lábán is kezdett közlekedni segítség nélkül amikor a doktor úr megnézte, remélve a minél hamarabbi hazamenetelt...

Itt már a folyosón "sétálgatott':

Szóval ezután már pörögtek az események, a doktor úr hazaengedte a fiamat, minden gond nélkül, tehát a műtét másnapján már otthon voltunk, és azóta is rohamosan javul a fiam lába, mankó nélkül is tud járni, természetesen csak óvatosan terhelve...

A kiálló, bedőlt bokacsontok a kötés alatt is láthatóan eltűntek, a bokája kiegyenesedett!!

Ezúton üzennék minden anyukának apukának és gyerkőcnek, hogy bedőlt bokacsont, bokasüllyedés esetén ne adják fel, nem kell együtt élni ezzel az ortopédiai problémával, van megoldás, amit nagyon gyors gyógyulás követ és gyönyörűek lesznek a lábikók!!!

A végleges előtte - utána fotót a kötés levétele után fogom feltenni hogy látszódjon egyértelműen a különbség.(Arra már csak pár napot kell várni)

2016. augusztus 16.:

Varratszedés napja!

Alábbi kérdésekkel érkeztünk a kórházba: bokacsont még beljebb húzódik-e, talpfájás normális-e és meddig fog tartani, ill. esetleg van-e lehetősége a gyermeknek még az idén "strandolni".....

Odaérkezve rögtön fogadott minket a nővér nagyon kedvesen mint minden alkalommal amikor ott járunk, és szólt az ügyeletes orvosnak  (a mi doki bácsink szabin van a héten).

Megállapítás: a seb, ill. varrat nagyon szépen gyógyult, a bokacsont szép lassan indul még befelé, ill. a talpfájás sajnos még egy ideig eltarthat, strand: akár 2 nap múlva Balaton!

Egyszóval minden a legnagyobb rendben, rohamos gyógyulásunk töretlen!

2016.08.19. Most készítettem fotót tappancsaink jelenlegi helyzetéről. Felteszem mellé a kezdeti fotókat is a különbség érzékeltetése miatt....:

Előtte:

 Most a műtét után 17 nappal:

(sajnos nem tudom elfordítani a képet, elnézést kérek mindenkitől, de így is látható a különbség azt hiszem.)

Illetve fotók előlről (előtte):

és utána (08.17.):

 Mai napon (augusztus 31.) beszéltem a doktor úrral hogy a teljes gyógyulás mikorra várható. Azt mondta, hogy ez egy hosszabb folyamat, (mondtam neki hogy a bokacsontok még mintha nem lennének tökéletesen a "helyükön"). A haránt boltozat szinte rögtön szép lett, a bokacsontok szép lassan elindulnak kifelé, ill. a korábbi rossz testtartásból adódó befelé "induló" térdek is szép lassan kifelé vándorolnak újra a helyükre. Most egy teljesen új terhelés éri a lábakat, melyekhez alkalmazkodni fognak a lábikók egyes részei.

Természetesen már egyáltalán nem fáj neki szerencsére a lába, és sokkal jobb a közérzete is, a kedve is hogy az új cipője már nem fog "félrekopni" és szép egyenesen állnak benne a lábikói.

 EGY ÉV ELTELTÉVEL.....2017. augusztus 13.

Hát eltelt pontosan 1 év a műtét óta. Ha bárki megkérdezi tőlünk hogy jól döntöttünk-e a műtét mellett, természetesen IGEN a válasz. Az összes (mind a műtéttel kapcsolatos, mind a bedőlt bokák hozadékaként jelentkező) fájdalom a múlté! Se a sarka, se a térde, se a háta nem fáj már Alexnak. Tökéletesen fájdalommentesen sportol is, ill. tornázik az iskolában. Foci heti két alkalommal. Amire azért vigyázni kell, nehogy valaki esetleg megrúgja a lábfejét....sajnos nálunk megtörtént, kicsit fájdogált pár napig, gondolom nem nagyon tett jót a lábának...

És hogy most milyen a lába...? Íme az előtte-utána fotók:

  Talán a bal lába picit még alakulhat...van rá egy évünk. Persze itt azt is megjegyezném hogy ugye Alex már kissé túlkoros volt a műtéthez a 13 évével... Két nap múlva (2017. 08.15.) megyünk a doktor úrhoz kontrollra, meglátjuk mit fog vélekedni róla.

Mindenkit csak biztatni tudok újfent hogy vágjon bele 7-12 év között, ne késlekedjetek!

018.02.14. szerda.

A műtét óta másfél év telt el. Újabb fotókat készítettem hogy látható legyen a további fejlődésünk. Igaz egyre kisebb léptekben de tovább egyenesedett a lábikó! Szuper. Ma arról beszélgettünk Alex-szal, hogy ennek a műtétnek van még egy fontos nagyon pozitív "mellékhatása" is: A műtét előtt járás közben a lábfejeit meglehetősen befelé fordulva tartotta, ami szinte már a futás közben zavarta, hátráltatta, sőt akár el is esett....majdnem. Ez focizás közben bizony elég nagy nehézséget jelentett.

És most: a lábfejek tökéletesen egyenesen álldigálnak egymás mellett!!! Ennek nagyon örülünk. Hát ennek a műtétnek ilyen jótékony hatása is lett!!! Erre így ebben a formában e is gondoltunk hogy ez így megjavul, hihetetlen.

Szóval összegzem a lényeges és fontos dolgokat: 7-12 éves kor között menni kell és műttetni a lábikókat, csak semmi félelem és semmi hezitálás! 14 éves korig még becsúszó szereléssel!!! Anyukák, apukák ne késlekedjetek!

És most egy fotósorozat a kezdetektől mostanáig:

2016. augusztus műtét előtt:           2017. augusztus, műtét után 1 évvel:        2018. február, műtét után 1,5 évvel:

Szerintem nagyon jól látszódik a változás, és ne felejtsük el Alex már kissé túlkorosan 13,5 évesen lett megműtve, ami ha korábban történik még intenzívebb fejlődést eredményez! Késlekedni tehát tilos!.

Május tájékán kell bejelentkeznünk az "eltávolító" műtétre, ami augusztus elején lesz. A csavarok eltávolítása elvileg sokkal egyszerűbb lesz mint a berakás, talán már aznap haza is fogják engedni a kórházból...nem félünk tőle:)

Az eltávolításkor mindenképp jelentkezem, addig is kitartást, sok erőt mindenkinek. Írjatok, kérdezzetek nyugodtan.

2018. május 30.

Kitűzésre került az eltávolító műtét napja: augusztus 8-án lesz. Elvileg minden az eredeti forgatókönyv szerint fog zajlani, a bejelentkezéstől a műtéten keresztül a hazamenetelig. Ugyanúgy altatásban történik, emiatt természetesen 1 éjszakát megint bent kell majd töltetnie Alexnak a kórházban. Persze most már más szemmel tekint Alex előre ezen eseményekre, eltelt 2 év, már kész fiatalember (15 évesen) nem izgul,nem aggódik, "fél lábbal is kibírja".

A műtét előtt csinálok majd fotókat hogyan is állunk, hol tartunk, mit sikerült elérnünk.

Amit azonban biztosan állíthatok, mint már feljebb többször leírtam: semmit nem bántunk meg, mindenképpen ez volt a legjobb döntés amit tehettünk, hogy egy gyermek lábát helyre hozhassuk! Ez nagyon fontos.

Szóval beosztottuk a nyarat a műtétig, utána 2 hét lábadozás, még egy kis pihi a Balatonnál és jöhet a suli (első osztály a gimiben! :)

Műtét előtt jelentkezem a fotóimmal, utána pedig részletesen leírom a történteket.

Szép napot mindenkinek, üdv: Ildikó

2018. augusztus 13.

Holnap lesz a csavarok kivételének napja. Mai napunk azzal telt, pont mint két évvel ezelőtt, hogy bejelentkeztünk a kórházban, megtörtént a beteg felvétel. Első lépés - pont mint múltkor - földszinti betegfelvételi iroda. Ezt követi az altató orvossal történő egyeztetés az 1. emeleten, a labor eredményeink alapján (melyet vittünk magunkkal.) Info megvan, Alex altatható, szuper. 

Ezt követően mentünk egy utolsó lábröntgenre a főépület második emeletére. Most szakítottunk arra is időt, hogy elkérjük a röntgen képet, melyet egy CD-re írtak ki nekünk. (Ennek kicsit bonyolult a folyamata: fel a 7. emeletre, ott nyomtatványt kitölteni, aláírás, pecsét, majd le a büféhez egy CD-t venni, ezt követően pedig irány a D épület alagsori röntgen vizsgálója, ahol megírják a CD-nket. De megérte, mert számunka meglepő felvételt láthattunk rajta. A két csavar picit nagyobb mint gondoltuk :) Íme a fotó:

Na azért nem kell megijedni, semmit nem érezni belőlük. :)

Karszalagot is megkaptuk, és hazajöttünk még éjszakára (szabadságot kapott még egy napra).

Holnap reggel 6.30-kor már ott kell lennünk, elfoglalni az ágyikót. Előtte, azaz ma éjfélig lehet bármit enni, utána már csak reggel hatig lehet inni vizet vagy teát. Ez azért érdekes picit, mert a műtéti sorrendben utolsók vagyunk, így kb. délután kettőkor kerül  sor Alexra. Hát ez van, addig csak iszik... :(

Most pedig egy fotó sorozat a kezdeti, és a mostani lábikókról:

Műtét előtt 2 éve:

És most 2018. augusztus 13-án:

És hátulról 2 éve:

És most:

Szerintem mindenképpen megérte!! Jóval egyenesebb helyzetű a láb tartása, a lábfejek egyenesen állnak járás közben is (nem kacsázó), X-láb tartás teljesen eltűnt, hátfájás, boka fájás megszűnt létezni.

Elkezdünk pakolászni, holnap reggel 6.30-kor érkezés a kórházba!

Műtét után jelenkezem, szép estét Mindenkinek.

Üdv, újra itt. Tudom tudom...egy kicsit elkéstem a bejelentkezéssel, de több kedves anyuka és apuka kérésére mindenképpen szeretném leírni a csavareltávolítás "sztoriját" is.

A műtét napján minden a megszokott rendben ment mint az azt megelőző két évben. Korán reggel beérkeztünk a kórházba, és elfoglaltuk a helyünket, ...azaz Alex az ágyát. Ugye a megelőző vizsgálatokon már túl voltunk most is. Az ápolók, nővérek, és mindenki aki körülvett minket most is ugyan olyan barátsággal, kedvességgel és odaadással vették körül az összes gyereket mint korábban. Szerencsére ez nem változik.

Szóval minden ugyanúgy zajlott mint 2 évvel azelőtt....ill. valami mégis más volt :)...altatás, betolták a műtőbe, nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Amikor kitolták a műtőből, valahogy nem lélegzett még teljesen megfelelően, így egy kis ideig rajta maradt a lélegeztető maszk, de nem sokáig.

És íme a csavarok (aki kéri hazaviheti) :) 4 cm-esek...

A lábadozás igen gyorsra sikeredett :) !!

Amikor kérték a műtött gyerekeket hogy valahogy próbáljanak mankóval tenni pár lépést, Alex "felpattant" és közölte hogy nem fáj egyáltalán a lába!! :) Így felállt és simán kisétált a vizsgálatra...:) Valószínűsítettük hogy a csavarok eltávolítása után kevésbé fáj a lábfej mint amikor behelyezték őket. Azonban nagyon fontos dolog a fokozatos terhelés, inkább egy ideig még mankóval (1-2 hétig) járni, nehogy a csontosodási folyamat ne legyen megfelelő, megfájduljon stb...Volt sajnos példa rá hogy rosszul lépett, esetleg ugrott stb. amit azért nem kellett volna....

De összefoglalva végül is minden tökéletesen rendben ment, a lába szuper lett, háta, dereka, sarka nem fáj, ...mit is mondhatnék még!!! Cipő talpak nem kopnak félre, lúdtalpbetét nem kell!!! És ha minden igaz ez így is fog maradni!

Ezzel zárom soraimat, bármi kérdésre szívesen válaszolok, bátorítok mindenkit!!

Köszönöm szépen hogy elolvastátok, nyomon követtétek blogomat, remélem tudtam segíteni mindenkinek a döntés hozatalban.